Nagykörúti bringasztráda

Összefoglaló

A Nagykörút Budapest egyik legfontosabb belvárosi főutcája és közlekedési gyűrűje, egyszerre lakó‑, kereskedelmi‑ és tranzitterület. A Nagykörúti kerékpársáv 2020-ban, ideiglenes megoldásként jött létre, ám a főváros jelenleg egy uniós pályázat keretében véglegessé kívánja tenni a kialakítást, „bringasztráda” néven. Az elnevezés félrevezető: a Nagykörút nagyvárosias, vegyes forgalmú főútvonal, ahol sztráda jellegű közlekedési elem nem illeszkedik a környezeti és városszerkezeti adottságokhoz.

Az eddigi forgalmi adatok alapján a kerékpársáv kihasználtsága alacsony (napi 3800 áthaladás), messze elmarad a hasonló fejlesztéseknél elvárt szinttől. Ezzel szemben a kialakítás jelentős közlekedési kapacitást vont el az autós és közösségi közlekedéstől, miközben újabb baleseti kockázatokat és napi használati problémákat teremtett (rakodás, parkolás, gyalogos-kerékpáros konfliktusok).

A jelenlegi pályázati terv több szempontból kifogásolható: hiányzik mögüle a hosszú távú városszerkezeti koncepció, nem kezeli a körút közmű- és katasztrófavédelmi kérdéseit, és nem előzte meg széleskörű társadalmi egyeztetés. A projekt így egy szűk érdekcsoport igényeire reflektál, miközben a Nagykörút jövőjét, városi főutcai szerepét gyengíti.

A szakmai álláspont szerint a Nagykörút forgalmi problémái önmagukban nem a körúton oldhatók meg. Csak átfogó, a hiányzó városszerkezeti elemek (Galvani- és Aquincumi híd, párhuzamos körutak) kiépítését, valamint egy teljes körű masterplan kidolgozását követően van értelme bármiféle átalakításnak. A fejlesztés előfeltétele egy megvalósíthatósági tanulmány, forgalmi modellezés és valódi társadalmi egyeztetés kell legyen.

Összességében: a tervezett „bringasztráda” jelenlegi formájában koncepciótlan, alacsony igényre épül, balesetveszélyes és gazdaságtalan megoldás. A Nagykörút rehabilitációját komplex, több szakterületet integráló masterplan alapján kell megkezdeni, amely a közművek állapotától a közlekedési hierarchián át a kereskedelmi funkciókig átfogó jövőképet ad.

A dokumentum készítője a BP Műhely Kutatási és Elemzési Igazgatóság Környezetvédelmi, zöldfelületi szakterületért felelős munkacsoportja.

Dokumentum hierarchia: Alapdokumentum és háttérdokumentum

Az alapdokumentumok a BP Műhely legrészletesebb szakmai anyagai: egy-egy városi témát vagy altémát több évtizedes távlatban, történeti és fejlődési összefüggéseiben mutatnak be, sok adattal, háttérrel és magyarázattal. Céljuk, hogy a döntéshozók és a város iránt érdeklődők teljes képet kapjanak egy terület működéséről, problémáiról és hosszú távú folyamatairól.

Ezzel szemben a különböző háttérdokumentumok gyorsabban készülő, aktuális kérdésekre reagáló szakmai összefoglalók. Ezek terjedelmük és mélységük szerint különböznek: a közepes háttéranyagok már szerkezeti elemzést és iránytűt adnak a megoldások felé; a rövid háttéranyagok tömören, a lényeget kiemelve mutatják be egy friss helyzet vagy téma szakmai hátterét; míg a legrövidebb adat/háttér-közlések a médiában felbukkanó, gyors magyarázatot igénylő ügyekhez adnak világos és közérthető kapaszkodókat.