Budapest mezőgazdasági területei

Összefoglaló

Jelen alapdokumentum célja bemutatni a budapesti mezőgazdasági területek kiterjedését, művelési ág szerinti megoszlását és történeti alakulását, a vonatkozó jogszabályi és stratégiai keretet, valamint értékelni a főváros zöldprogramjának a termőföldvédelemre és az ökológiai tájgazdálkodásra vonatkozó elemeit. Ezért a dokumentumot mind a várostervező szakma, mind a döntéshozók, mind a nagyközönség számára ajánljuk, mivel a mezőgazdasági területek jövőjéről szóló kijelölési, területhasználati és szabályozási döntések megalapozásához egyaránt hozzájárulhat.

A város egészséges környezetét a városi zöldinfrastruktúra biztosítja, a közhasználatú zöldfelületek, a parkok, közkertek, parkerdők, intézménykertek és zöldterületi elemek mellett az azokat összekötő lineáris zöldhálózati elemek, a fasorok, vízfolyások, valamint a mezőgazdasági területek. A városi zöldinfrastruktúra különösen értékes elemei a magas ökoszisztémaszolgáltatást nyújtó fás vegetációk, a kertes mezőgazdasági területek. Az ezredfordulótól azonban a városszéli gyümölcsösök helyén iparterületek létesülését figyelhettük meg. A főváros szétterülése főként a külső kerületeket, a város peremterületeit érinti a mezőgazdasági területek és zöldfelületek rovására. A főváros beépített területei az elmúlt 70 év alatt közel megháromszorozódtak.  A városban a mezőgazdásági területek drasztikus csökkenése figyelhető meg 2020-ban, ami elsősorban a gyümölcsösök, másodsorban a szántóterületek visszaszorulását jelentette. Egy város agrárterületei stratégiai fontosságúak, krízishelyezetekben a város élelmezésének kulcsai lehetnek. Budapest megmaradt mezőgazdasági területei a város ellátására már nem elegendőek. Ugyanakkor a városközeli nagytáblás, tagolatlan szántóterületek potenciális légyszennyező források is. A mezsgyefásítások hiányában a vegetációs időszakok között a nyílt száraz talajfelszínt a víz és a szél erodálja, a szálló por a város levegőjét terheli, mely ellen védekezni a táblák mentén kialakítandó mezsgyefásításokkal, a város körül, a bel- és külterület határán zöldgyűrűtelepítésével és az ökologikus tájgazdálkodás ösztönzésével lehet. Az ökológiai tájgazdálkodás a tájban történő mezőgazdasági termeléssel együtt törekszik a természeti erőforrások, a biológiai sokféleség és a regionális ökológiai egyensúly megőrzésére, a természetes biológiai ciklusokra támaszkodva. A tanulmány vizsgálja, hogy a főváros „zöldprogramja” tartalmaz-e olyan elemeket, melyek elősegítik a mezőgazdasági hasznosítású területeken a termőtalaj védelmét és az ökológiai tájszemlélet érvényesülését.

A város jövője szempontjából kulcsfontosságú a jelenlegi mezőgazdasági területek hasznosítása, akár ugyanebben a művelési ágban, akár mint hosszútávon erdősített, természetközeli területként. 

A dokumentum készítője a BP Műhely Kutatási és Elemzési Igazgatóság Környezetvédelmi, zöldfelületi szakterületért felelős munkacsoportja.

Dokumentum hierarchia: Alapdokumentum és háttérdokumentum

Az alapdokumentumok a BP Műhely legrészletesebb szakmai anyagai: egy-egy városi témát vagy altémát több évtizedes távlatban, történeti és fejlődési összefüggéseiben mutatnak be, sok adattal, háttérrel és magyarázattal. Céljuk, hogy a döntéshozók és a város iránt érdeklődők teljes képet kapjanak egy terület működéséről, problémáiról és hosszú távú folyamatairól.

Ezzel szemben a különböző háttérdokumentumok gyorsabban készülő, aktuális kérdésekre reagáló szakmai összefoglalók. Ezek terjedelmük és mélységük szerint különböznek: a közepes háttéranyagok már szerkezeti elemzést és iránytűt adnak a megoldások felé; a rövid háttéranyagok tömören, a lényeget kiemelve mutatják be egy friss helyzet vagy téma szakmai hátterét; míg a legrövidebb adat/háttér-közlések a médiában felbukkanó, gyors magyarázatot igénylő ügyekhez adnak világos és közérthető kapaszkodókat.