Duna

Összefoglaló

Jelen alapdokumentum célja bemutatni a Duna-part budapesti szakaszának természeti, ökológiai és városszerkezeti szerepét, a rakpartok és árterek jelenlegi funkcióit, valamint a főváros fejlesztési terveiben megjelenő parti területhasználati irányokat. A dokumentum ezáltal megalapozhatja a Duna-parthoz kapcsolódó területhasználati, fejlesztési és természetvédelmi döntéseket, és hasznos háttérismeretet nyújt a parti területek jövőjét alakító szakmai és döntéshozói szereplők számára.

A Duna hazánk egyik legnagyobb természeti kincse, az ország vízrajzának meghatározó eleme, Budapest ivóvízkészletének fő forrása. 

A folyam kultúrákat, városokat köt össze, Pestet és Budát pedig évszázadokon keresztül választotta szét. A folyó észak-déli irányban osztja ketté a fővárost, jobb partján a dombos Buda és Óbuda, bal partján a síkvidéki Pest terül el. A város 1873. évi egyesítésének előfeltétele volt a Dunán átívelő híd megépítése, az állandó összeköttetés biztosítása a két város között, mely a Lánchíd 1849-es átadásával megvalósult.  

A folyó természetes partszakasszal lép a városba északon és lép ki délen. A belvárosi szakaszon a betonfalakkal szabályozott meder összeszűkül, a rakpartok felett az utcák, a házak a víz közelségébe települtek. A Duna-part a főváros egyik legszebb és legértékesebb területe. A part mentén sorakozó természeti és építészeti értékek világörökségi oltalom alatt állnak. A Duna természeti, történelmi és kulturális jelentősége miatt turisztikai látványosság és célpont. A Duna Közép-Európa szimbóluma, és a folyam lehet a jövőben a kelet-közép-európai térség fejlődésének generálója.

A Duna ökológiai, kulturális, gazdasági és közlekedési jelentősége is kiemelkedő. A folyó a kontinens egyik legfontosabb nemzetközi vízi útja, teherfuvarozási útvonal és iparterületeket köt össze és szolgál ki. A Duna számos növény- és állatfaj élettere és a partmenti élőhelyek láncolatát köti össze, ökoszisztéma-szolgáltatása felbecsülhetetlen. A 19. és 20. században a szabályozások, mérnöki partrendezések, a megépült vízlépcsők és a folyót ért szennyezések miatt élővilága erősen sérült, halállománya visszaszorult, az orhal, másik nevén viza pedig teljesen eltűnt.

A Duna ausztriai felső szakaszán megépült vízlépcsők teljesen megváltoztatták a folyó természetes vízjárását és a hordalék utánpótlását. A bősi vízlépcső tovább ront a kialakult állapoton, a folyón nagy számban épült műtárgyak, partvédő kövezések miatt a víz sodrása nagyobb, mint azt megelőzően volt. A szűkülő mederben a nagy a víz sodrása, ezért mélyül a főmeder, ezzel együtt a talajvíz szintje is fokozatosan csökken, a part menti élőhelyek, az ártéri keményfás ligeterdők pusztulnak és a dunai ökoszisztéma megóvása szempontjából fontos mellékrendszerek átfolyó víz nélkül maradnak. Napjaink egyik legfontosabb megoldandó feladata a Duna főágának és a mellékágrendszerek hidrológiai egyensúlyának helyreállítása, a vízfolyások revitalizációja, az ártéri területek kiterjedésének növelése és az árvízi védelemben hatékonyabb részvételük elősegítése. Ezek a budapesti léptéken messzemenően túlmutató folyamatok, de természetesen kihatnak a főváros környezeti állapotára is. A tanulmányban elsősorban a Duna-part használatának alakulását, az árterek és rakpartok jelenlegi funkcióját vizsgáltuk a város életében és a főváros fejlesztési terveiben.

A dokumentum elsődleges célcsoportja a fővárosi és kerületi döntéshozók, a városfejlesztési, vízügyi és tájépítész szakemberek, valamint mindazok, akik a Duna-part fejlesztésének szakpolitikai és tervezési összefüggéseit szeretnék közérthetően áttekinteni.

A dokumentum készítője a BP Műhely Kutatási és Elemzési Igazgatóság Környezetvédelmi, zöldfelületi szakterületért felelős munkacsoportja.

Dokumentum hierarchia: Alapdokumentum és háttérdokumentum

Az alapdokumentumok a BP Műhely legrészletesebb szakmai anyagai: egy-egy városi témát vagy altémát több évtizedes távlatban, történeti és fejlődési összefüggéseiben mutatnak be, sok adattal, háttérrel és magyarázattal. Céljuk, hogy a döntéshozók és a város iránt érdeklődők teljes képet kapjanak egy terület működéséről, problémáiról és hosszú távú folyamatairól.

Ezzel szemben a különböző háttérdokumentumok gyorsabban készülő, aktuális kérdésekre reagáló szakmai összefoglalók. Ezek terjedelmük és mélységük szerint különböznek: a közepes háttéranyagok már szerkezeti elemzést és iránytűt adnak a megoldások felé; a rövid háttéranyagok tömören, a lényeget kiemelve mutatják be egy friss helyzet vagy téma szakmai hátterét; míg a legrövidebb adat/háttér-közlések a médiában felbukkanó, gyors magyarázatot igénylő ügyekhez adnak világos és közérthető kapaszkodókat.